Parány irónia

Zuhog az eső vigasztalanul.  Nem esik, ömlik.  A reggeli derengésben megelőz  egy disznófejű nagyúr, amennyire a sziluettje látni engedi. Repeszt a BMW-jével, a kátyúkban felgyűlt csapadékot vízágyú erőséggel löveti szét, úgy tűnik még élvezi is.  Lehet hogy a gyerekkori pocsolyában ugrálás tilalom- frusztrációjára  most nyer feloldozást. Az út szélén talpig esőköpenyben a nap hősei, karikáznak… Tovább »

Sokáig ellenálltam a Facebook-kísértésnek. Úgy gondoltam főleg a fiatalok terepe, öreg csatalovak maradjanak csak a hagyományos eszmecserék és kapcsolatok dimenziójában. Lassan érett meg az elhatározás, próbálkozom. Mert nemcsak idétlenkedő videók, viccözön, politikai nézetek, és még ki tudja mi mindennek  a színtere, de hasznos és én-gazdagító élmények, tudás- és tudatbővítő tapasztalások tárháza ez a közösségi háló…. Tovább »

1978. január 2. Hétfő Lezajlott Judit első karácsonya, sőt ma már azt mondhatná: tavaly születtem. (előző bejegyzésnél elírás történt , 1977. nov. 29.-én 6 hónapos volt) Kegyetlen, szörnyű ez az idő, ahogy vágtatnak a napok, hetek, évek. Szinte hihetetlen de ebben a hónapban én is a 24 -et töltöm. Félelmetes belegondolnom hogy még röpke 6… Tovább »

Itt, a városi zöldövezet eme nyugodt, félreeső utcájában hemzsegnek a kutya nevű jószágok. Nem tudni hogy a betörőktől való tartás, az állatbaráti ösztönök, a kertes ház adta evidens lehetőség, a társtalanságot ellensúlyozandó ok, vagy ki tudja melyik lakónak mi az indítéka. És mint az emberi lények esetében náluk is tetten érhető az értelem, vérmérséklet, intelligencia… Tovább »

1977. október 25. kedd Szombaton volt a névadója, kapott a szakszervezettől 800.-Ft-ot, műanyag kutyát, rongybabát, a KISZ-től tipegőt és a brigádtól 300.-Ft-ot./minden munkahelyen voltak “önszerveződő”brigádok/ Tudom hogy az anyakönyv vezető szinte minden egyes gyereknél ugyanazt a szöveget mondja el, mégis majdnem sírtam mikor a bennünket átkaroló dundi karocskákról és az első lépésekről beszélt. Jutka baba… Tovább »

Szerencsésen túléltük ezt a szilvesztert is.  A kutyáink nem szöktek világgá és a szomszédok petárdázása nálunk, kétlábúaknál sem okozott tartós halláskárosodást, viszonylag még az időtartama is tűréshatáron belüli volt korábbi évekhez képest, hála a magánzsebek  “gyarapodásának.” Számomra más ok miatt vált gyötrelmessé 2014 vége. Egyszerűen a tárcámnak nyoma veszett. Alfa üzemmódba kapcsolva az még felrémlett… Tovább »

Na nem a kilókat hanem az évek számát jelzi a fenti bűvös fél száz.  Észrevétlen kezdődött. Valószínűsíthető hogy egyes élet-ajándékok elmaradozása egyfajta pótlékká teszi a jó ízek  élvezetét. Korábban kétkedve hallgattam gömbölyded idősödő nőrokonok, ismerősök sirámait: “Alig csipegetek mégis hízom” Anyám anno még rá is tromfolt “na ja, annyit mint egy Veréb nevű ló!” Jó… Tovább »

Jutka Ajánlás: 21 éven felülieknek, vagy annak aki legalább egy gyermeket szült már /Ajánlásom nem önkényes. Mint ahogy a gyermekkorból felidéz a felnőtt egy epidózot, melyben nála akár 2 cm-rel vagy 1 évvel idősebb volt valaki és azt akár 25 éves korában is idősebbnek érzi önmagánál az akkori 1 évvel idősebbet, hisz az akkori 7… Tovább »

A környékünkön fellelhető kis postahivatalban két ablaknál ügyködnek ilyentájt kora délután, nincs nagy forgalom. Előttem soroló anyukának – mellette babakocsiban kisded- csekkbefizetés közben  hadarják: “kér-e sorsjegyet, van-e lakásbiztosítása, venne-e postaládát – van az is  kettő, a vitrinben porosodik  még a múlt ezredből – netán egy csokit? Neeem? Akkor nyisson takarékbetétet, kössön utasbiztosítást, vegyen lottót… “… Tovább »

        Anno az őszön  sikerült beszerezni jófajta vargánya gombát a piacon. Leszárítottuk aztán most elővarázsoltuk a spájzból  és isteni bakonyi bordát rittyentettünk belőle  nokedlivel,  ja és némi disznóhússal. A tv meghitt háttér zajainak közegében mertük ki a párolgó, sűrű szaftban megbújó gomba-és hússzeletkéket. Épp’ az első falattal érintkeztek ujjongó ízlelőbimbóim, amikor a… Tovább »